Elérkeztünk lassan a történet végéhez, amikor a főhős megkapja méltó jutalmát, a gonoszak megbűnhődnek tetteikért és így tovább.
Ma egy olyan megmérettetésen vettem részt, ahol annyi esélyem volt, mint egy kiló kenyérnek etiópiában. Nem is tudom, hogy elkeseredett vagyok vagy csak simán fáradt... Valamilyen szinten boldog is vagyok. VÉGE ! Ez volt az első haláltorna, mert ha csak egy kicsit is belegondolunk, ennek nagyon sok tétje van. Volt. De vígasztal az a tudat, hogy lesz még ennek folytatása .
12 kreditet tudtam megszerezni a 30-ból. Kevésnek hangzik. Megvallom az őszintét, az is.
De ha belegondolok, hogy mennyi energiát fektettem ebbe akkor mégis büszke vagyok, hogy ennyi sikerült. És félreértés ne essék, nem azért vagyok elégedett mert, nem készültem rá eleget és csak bemákoltam, hanem azért mert a sok keserves nap, amit tanulással töltöttem hozta meg az eredményt. Nagyon fura érzés, eddig sohasem tanultam és most, hogy minimális sikert értem el ezzel kedvet kaptam arra, hogy a továbbiakban is tanuljak.... CSAK VICCELTEM!!!:D
Legalább 2hétig egy betüt nem akarok látni, olyan témával kapcsolatban aminek valamily módon köze van szeretett felsőoktatási intézményünkhöz.
Most pihenek kicsit. Rám fér.
2 óra múlva a vonatomon űlve fogok morfondírozni azon, hogy MENNYIT?!?!?! kell fizetnem az elhullajtott kreditekért...
